2014. június 2., hétfő

Prológus



Amint beléptem a házunkba, tömör bűz csapta meg az orromat. Beléptem, de ami fogadott, félelemmel töltött el. Apa. Apa fekszik a földön, véresen. Meghalt. Megölték. Ez látszik. A sokktól lélegezni is elfelejtettem. Amikor igazán felfogtam mi történt, sírva rogytam le hozzá. Sok ilyet láttam már, de ő volt a legfontosabb személy az életemben. Nem érdekelt a ruhám, csak hozzábújtam, öleltem, ahogy csak tudtam.  Zokogásom töltötte be a szobát. Csak térdeltem ott, és bámultam magam elé. Mi történt? Miért pont ő? Nem értek semmit. Felállok, és körülnézek. Semmi. Semmi nincs itt. Minden a helyén és ez gyanús. Sehol egy fellökött tárgy, összetört valami. Odaléptem az ajtóhoz, de nem feszítették fel. Apa ismerte a gyilkost. Meg fogom találni. Felálltam, letöröltem a könnyeimet és vettem egy mély levegőt. Megfogadtam, hogy megtalálom aki tette, és megfizet ezért bármi áron. Ez biztos.