Amint
beléptem a házunkba, tömör bűz csapta meg az orromat. Beléptem, de ami
fogadott, félelemmel töltött el. Apa. Apa fekszik a földön, véresen. Meghalt.
Megölték. Ez látszik. A sokktól lélegezni is elfelejtettem. Amikor igazán
felfogtam mi történt, sírva rogytam le hozzá. Sok ilyet láttam már, de ő volt a
legfontosabb személy az életemben. Nem érdekelt a ruhám, csak hozzábújtam,
öleltem, ahogy csak tudtam. Zokogásom
töltötte be a szobát. Csak térdeltem ott, és bámultam magam elé. Mi történt?
Miért pont ő? Nem értek semmit. Felállok, és körülnézek. Semmi. Semmi nincs
itt. Minden a helyén és ez gyanús. Sehol egy fellökött tárgy, összetört valami.
Odaléptem az ajtóhoz, de nem feszítették fel. Apa ismerte a gyilkost. Meg fogom
találni. Felálltam, letöröltem a könnyeimet és vettem egy mély levegőt.
Megfogadtam, hogy megtalálom aki tette, és megfizet ezért bármi áron. Ez
biztos.